HTML

MenniNorvégba

Egy pályakezdő kalandjai a messzi északon.

Friss topikok

Linkblog

Rekomment a kommentre

2008.08.05. 23:24 Kvazmir

Kitartás!

A mai bejegyzésem kicsit eltér az eddig írottaktól mert nem csak élménybeszámolót szeretnék bejegyezni, hanem válaszolgatnék reakcióitokra, miket a kommentekben írtatok nekem. Természetesen kigyüjtöttem ma is pár képet az arhívumból illetve kis adalékot az ország látványosságairól (külön Robi kérésére is).

Dolgos kis hónap elé nézek augusztusban, ugyanis eddig olybá' tűnik, hogy a júliusi 21 napomat most megtoldom még minimum hárommal. A délutános műszakom tegnap lejárt most járna a hét pihi, de úgygondoltam extrázom kicsit és a mai nap kivételével végigdolgozom a szabadnapjaim. Szerencsémre átszerveszték a következő műszakom így elmarad a hajnali kelés, nem fogok könycseppet hullatni miatta.

Hála a Norvég lassú ügyintézésnek sajna nem tudtam megkapni az első fizetésem, pedig mára lett volna esedékes. Történt ugyanis, hogy az adópapiromat elfelejtették elküldeni és a bankszámla élesítése is eltart egy hétig. De humorral kezelem a dolgokat és a legkevésbé sem bosszankodom. Valahogy átragadt a Norvég életforma ezen tulajdonsága.

Egyébként olyannyira nem kell költenem itt semmire, hogy a kiutazásom elött váltott pénzem fele még van. Mindössze az elengedhetetlen tusfürdőre és fogkrémre kellett költenem. Na jó, nem bírtam megállni és muszáj volt vennem pár doboz cigit az íze kedvéért.

A szobámban mostanra a már jól megszokott kaotikus állapotok uralkodnak. Alsónadrág a polcokon, elhasznált zokniszőnyeg a padlón, kajamaradékok az asztalomon stb. Terveztem is, hogy ma rendetteszek. Ugyanakkor annyira othonos így...Mind anno a koleszban! No nem annyira drasztikus a helyzet. Egyébként olvastam, hogy a rendetlenséggel egyfajta autonomitást fejezzük ki a világ felé. Jelentem, már régóta tudja mindenki mennyire autonóm vagyok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most a recomment...Örömmel látom, hogy egyre több ismerősöm olvassa a blogomat, ami nagyon meglágyítja északon tengődő hűvös szívemet. Külön köszöntöm spagettizabáló kaposvári egykori élettársaimat illettve kollégáimat, akik a sűrű elfoglaltságaik mellett is időt tudtak szakítani kicsiny blogomra. Remélem jól telik a nyár. Hallottam a sóstói kiruccanás után egy újabbat is tervesztetek augusztusra, de valahogy vakvágányra került. Helytelen! Viszont a már megszokott velencei túrát remélem senki nem akarja megúszni szilveszterkor. Hallom ismét beindult a portázás egy hónapra, vagy talán lehet, hogy már vége is van? Zoltán, hogy halad a Kaposrádiós ügy? Apropó! Hol fog bandázni ezentúl somogy utcanépe most, hogy megszünt az utolsó albérlet is a városban? És Sanyi visszamegy még egytalán? Sok a kérdés a jövőt illetően DSK! Bár jobban belegondolva aszthiszem az első négy év volt az alapszakasz, most pedig a rájátszást toljuk mindannyian. Amolyan desszert ez a kaposvári cukrászdában, aminek a végén közösen burkoljuk be az utolsó krémest is, hogy utána átvegyük a diploma nevű wcpapírdarabot, hogy azzal töröljük ki az élet budijában. Egyébként szerettem/szeretek oda járni. Tudom minden nehézség ellenére ti is ígyvagytok ezzel. Különösképpen te Endre!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hello Sportside.hu! Folyamat nézem az oldalt természetesen, szerencsére emlékszem a stat-os hozzáférésikódra így bőszen nézegetem azt is. Mostmár norvégia a legnagyobb sportsideos rajangótáborral rendelkező külföldi ország. Hiresztelem ám mindenfelé, milyen komoly birgád is a vidám fiúk csapata. Bár a happy boys nyersfordítás itt is olyan köcsögül hangzik mint a magyar verzió. Láttam az oldal is átalakult és lett egy új F4-is! Tetszik, ez a Jakab lazán egy színvonal velünk. Kik a következő célpontok, és ki az az új név a végén? Papp Márk asszem! Esztertől hallottam, h kezd beindulni a bolt. Király! A horgászos faszival egy F4 igen komoly lenne. Alá a vívósajtájos narráció és kis meditatív zene?! Hogy mikor jövök vissza, azt nem tudom megmondani (Lacsi kérdése). Ha minden a terv szerint megy akkor szeptemberben valamikor. De semmi konkrétot nem tudok írni ezzel kapcsolatban. Ja és míg el nem felejtem, Lacsi! Most jött ki nemrég egy south parkos triógia, amin már akció közben is látható a Megvedisznóember. A címe: South Park képzeletföldén, avagy Kile bekapja Cartman golyóit! Érdemes megnézni mert a legnagyobb részek, amit eddig láttam. Kérlek tolmácsold Tominak is. És még valami az Arsenal szombathelyi fellépése után a Benedek és a Tibet nevét láttam csak kiírva. Ez azt jelenti, hogy netán megvan a Wizardusnak a jogsija? Tibet! Sorry a kép és a videó kezdőképek összekutyulásáért, azthiszem abszolúlt szándékosan tettem és tudtam is, hogy egyszer ebből még gáz lesz, de abban a pillanatban lusta voltam átnevezni, akármennyire is félperces munka lett volna. De asszem némi türelemmel és három napi munkával sikerült megoldani a problémát. Milyen szemtelen vagyok mi!?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most jöjjenek a Pesti barátok(cigányok). Fecó! Nemrégiben beszéltem Józsival, túl nagy az állóvíz felétek. Bár most, hogy megürült a szomszédos lakás, ismét lehet reménykedni, hátha valami jó darab/darabok költöznek melléd. Bár amilyen a formád tuti valami tetovált, tar, vezérszurkoló bútoroz be cunci nevű fiújával és V.M.C.A-t hallgatnak majd non-stop. De legalább most kibírtál pár hónapot balszerencse nélkül (legalábbis úgytudom), semmi biciklilopás, autótörés...Peti remélem még mindig gyúr rendesen, nehogymár kisebb legyen széltiben mint hosszában. És még a fájdalmat sem érzi!

Végezetűl de legelsősorban drága családomnak üzenném, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Ma mostam is, ez már a második alkalom, amióta ittvagyok. Amióta elmentetek alig esett az eső, talán kétszer, de azokis max futó záporok voltak. Képzeljétek, volt olyan nap mikor 35fok volt. Nem rossz mi? Megromlott minden kaja... Erről jut eszembe! Eszem rendesen és mivel napi tíz órát cikázom a Kantinban fel s alá a hasam sem akkora már. Bár, hogy elmennyek sportolni azóta sem tudtam rávenni magam. A netem most nem a legjobb, tegnap óta nem tudok kapcsolódni a szobámban csak a társalgóban. Minden este fél 12 körül jövök fel netere, akkor biztosan tudunk beszélni majd.

Most megyek, kitartást mindenkinek!

 

 

4 komment

Akácos út, csapd össze a tenyered!

2008.07.25. 19:24 Kvazmir

Kitartás!

Megint eltelt egy bő másfél hét legutolsó bejegyzésem óta. Próbálom kicsit felturbózni magam, hogy írak többet de valahogy nem tudom rávenni magam bejegyzéseim sűrítésére.

Pedig most van miről beszámolnom, ugyanis felidézni is alig tudom mennyi minden történt velem. Ebben a bejegyzésben több képet is felteszek majd a környkéről (amit ugyan nem én hanem drága szüleim készítettek) mert ezzel is adós vagyok (többek között).

Szóval! Minden remekül alakult a rettenet hajnali műszakban. Ha hamar nem is de végülis túlvagyok rajta. Legközelebb egy hónap múlva leszek ilyen beosztásban addig pihi vagy a munkának nem nagyon nevezhető 13:30-24:00 időszakban leszek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ezt megelőző hétvégén eljutottam egy igazi Norvég esküvőre, ugyanis Maria és Arne egybekeltek a múlt szombaton. A következő pár sorban az itt szerzett tapasztalatomat fogalmazom meg. Templomi szertartással kezdődött az esemény (amit nem követett anyakönyvvezetői), puritán református templom volt semmi csicsa, inkább hasonlított rendezvényteremhez a belső tere az épületnek mint templomhoz. A pap helyi nyelven beszélt természetesen, így egy kukkot sem értettem de feltünt, hogy a szertartás közben viccelődött a párral, hogy oldja a bennük lévő feszültséget, ami itthon nem szokás. Ezt követően a násznép átment a helyi konferenciaközpontba, ahol az összejöveteleket tartják a Sagvagiak.

Mint az odafele menet megtudtam, a vacsorát valamint az azt követő bulit nem a pár, hanem a terstévek, barátok szervezték, ami jelenesetben 20-22 éves srácokat takar. Kicsit furcsáltam, hiszen otthon nagy gonddal előkészítet esemény egy "lakodalom" de nem ez lesz az utolsó pontja az estének, amin néhol kikerekedett a szemem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vacsora welcome drinkkel indult, az italt nem tudtam sajna beazonosítani de olyan gyenge alkoholos spritera hasonlított. Ezután mindenki megkereste a helyét és megállt a széke elött. Mikor mindenki a "helyér került" bevonult az ifú pár és csak ezután foglalt helyet a násznép. Mindenki talált magaelött egy kis könyvecskét, amiben megtalálta a menü összetételét, családi fotókat, dalokat mellyek eléneklésre vártak.

Andreas, Maria öccse volt az esemény "házigazdája". Nyomban bele is csapott a közepébe. Kérte a jelenlévőket, hogy énekeljék el az első mondokát, ami a megzenésített menü volt. Ekkor kb. 70 ember együtt kezde el énekelni a leves, főétel, desszert dalát. Ezután beszédek hosszú sora jött. Menyasszony, vőlegény, tanúk, szülők, egyébb hozzátartozók mondhattak köszönetet és készítették fel a fiatalokat a közös életre. Olyan kilenc, tíz óra körül végetértek a felszólalások, majd ismét közös ének következet a "ha jó a kedved üsd a tenyered" ritmusában. Az este ezen tájékában már nagyon furcsáltam, hogy a közös daloláson kivűl semmien zenét nem hallottunk, ami teljesen elképzelhetetlen egy magyar esküvőn. Ekkor érkezett egy kétfős csapat, akik a menyasszonytáncra kísérték a fiatalokat. De sajna ők sem maradtak három számnál tovább. Az est további részén mp3ról szólt a zene kisebb mekszakításokkal. A szünetekben az itthon is bevett dolgok, mint csokordobás a lányoknak, harisnyakötő a fiúknak voltak. A legszembetűnőbb és a legnagyobb külömbség egy magyar és egy norvég esküvő között az az alkohol fogyasztásának "kultúrája" volt. Ugyanis itt nem adnak, vagy ha igen minimális mennyiségű piát a népeknek. Ha akarsz inni hozol magaddal...Repkedtek is nilonzacsók amerre fordult az ember.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bulinak ahogy hallottam reggel lett vége. A magam részéről négykor már ágyban voltam, két üveg jófajta hazai és kevésbé jó külhoni naftával a gyomromban. Vasárnap keserves búcsú a családtól, akiket nem tudni mikor látok legközelebb (ha minden a tervszerint alakul már szeptemberben) majd vissza a barakba. A héten lehúztam három extra napot 16:00-24:00ig az íze kedvéért. Most pedig megérdemelt pihenésem első napját töltöm és pótolom a hiányosságaim. Már mostam is egy nagyadagot. A szárítás kicsit macerás mert nem túl nagy a szobám viszont mosatlanból volt bőven. Így jelenleg mindenhol száradó ruhák borítják barakom. 

Nemsokára újra jelentkezem, kitartást!

 

5 komment

Délutáni fekvés, hajnali ébredés

2008.07.17. 00:11 Kvazmir

Szép és nyugodalmas estét mindenkinek!

Rég nem írtam blogomba. Szabadkozhatnék de nem teszem, bár egyszű lustaságomon felűl több oka is van annak miért nem tettem ezt. Viszont a felsorolásba nem is kezdek bele, hiszen annyi mondani (egészen pontosan írni) valóm van és olyan rövid a megfogalmazásra való ídő, hogy inkább nem teszem. Végre tudok használható képeket is feltenni, ezzel is színesítve bejegyzésemet.

Utoljára a munkakörülményeknél hagytam abba (jó rég is volt), az azóta eltelt időben kipihentem az egyhetes munka fáradalmait, de már ismételten igáslóként tombolok. A szünetben elintéztem az adminisztációs dolgaimat. Munkavállalási, tartózkodási engedély kiváltása. Rendőrség, adóhivatal, bank és az ágyam között mozogtam két, három napig. De sikerült mindent elintézni. A legnagyobb meglepetés az adóhivatalnál ért, ugyanis ottartózkodásaim alatt szinte alig voltak rajtam kívűl, ha egyátalán voltak. Valamint igazolványkép elkészítése felűl semmilyen kötlségbe nem vertek bele.

A hét elején végre találkoztam Jóska lányával Máriával és a leendő férjével Arnéval. Este meghívtak magukhoz, amit természetesen elfogadtam. Hamar kiderült az alkohol révén egy nyelvet beszélünk Arnéval, aki pár korsó sör után elövette a vodkát majd bőszen fogyasztani kezde. Hajnali kettő felé már nem volt kedvem visszaindulni így ottaludtam náluk. Másnap persze fejfájás, egész nap ágybanfekvég volt.

A hét másodiik felében megjöttek a szüleim, így hamar eltelt a fennmaradó szünetidő. Azonnal az első nap lementünk így csapatostúl a Sagvagi pubba, ahol asztalok közötti vetélkedő volt. A bábeli zürzavar ellenére majdnem oda is értünk az első helyek egyikére.

 

Másnap Arneval és barátaival elmentünk rákászni. Nem túl bonyolut folyamat. Este mikor a víz visszahúzodik a rákok kijönnek a part szélére enni. Nekünk pedig semmi dolgunk mint kiemelni őket a vízbül amihez a legjobb eszköz a gerebje. Felkészültünk a vadászatra, neten lekértük a rákászatra legalkalmasabb vízállást és nekiindultunk. Két-három órát lehettünk  a vizen és úgy másféltucat rák esett gerebjénk áldozatául.

 

Hétfőn visszajöttem a "barakomba" és megpróbáltam felkészülni a felkészülhetetlenre, miszerint hajnali háromkor kell kelnem. Munkám ebben az egyhetes ciklusban 3:30tól délután 14:00ig tart. Most a második nap után azt mondom, ez megszokhatatlan. Mikor kora délután úgy battyogsz haza, hogy van mögötted tíz óra munka és nem gondolsz másra csak az alvásra. Remélem mihamarabb végelsz! Tényleg zárom is soraim mert pár óra múlva kelnem kell. Kitartást!

2 komment

Északi munkakkörülmények, kontra magyar valóság

2008.07.03. 01:33 Kvazmir

Munkába áltam. Már három napja dolgozom itt Lervikben. Hogy milyen? Szándékosan nem az első vagy a második munkanap után írom ezt a bejegyzést. Azt hiszem megérte, mert így tényleg a legreálisabban tudom leírni milyen is idekinn dolgozni.

Nagyon izgultam az első napom elött. Minden borús volt, vissza akartam fordulni, haza akartam menni. Bevallom nagyon megijedtem! Minden annyira idegen volt. Bemetünk a "katine"-nak nevezett helységbe és azonnal felvettem a munkát. Jóska természetesen elékísért és mindenben segített. Esőként a séffel ismerkedtem meg. Egy hatalmas, kövér ember, azután jöttek sorba a többiek. Voicek, Artur, Lukas, Arill, Slava, Lars... A legtöbb itt dolgozó ember Lengyel ők a kétezres összalkalmazottból ötszázan vannak, de vanak Szlovákok, Svédek és Gambiaiak  is. Többinyre mindenki fiatal, velem egykorú. A főnökség pedig olyan harcmincas vége lehet. Azonnal megkaptam a munkaruhám (2 szettet), ami egy piros galéros poló valamint egy kék szövetnadrág (a nadrágot eddig csak hétfőn vettem fel).

Azonnal megmutatták nekem a havi beoszásom. Most egy hétig délután 13:30kor kezdek és éjfélig vagyok. A következő hetem teljesen szabad, persze ha akarok bevállalhatok pluszmunkát. Azután pedig hanali 3:30tól 14:00ig leszek egy hétig, majd ismét egy hét szünet és így tovább. Többletfizetést kapok az este kilenc utáni munkáért valamint a reggel hat elöttiért. Ha hétvégén is vagyok (márpedig mindenki van minimum 2 teljes hétvégét) akkor szombaton délután kettőtől, vasárnap egész nap extra pénz jár! Idegen ez egy magyarnak nemde?

A munkámról is röviden. A "Kantine" az itt dolgozó embereket eteti egész  nap. Mivel nem túl nagy az étkezde és  naponta  hétszáz  embert kell  kajáltatni ezért turnusokban jönnek.  Délután kettőtől  este fél kilencig van ebédidő, fél 10től-11ig vacsora. A reggelit nem tudom pontossan de majd megírom ha épp akkor dolgozom. Szóval az egész étkezde dugig  van töltve étellel és itallal, amikből annyit eszel-iszol amennyi jólesik. Azaz a dobozos tejből csak hármat vihetsz el egyszerre, de ezt senki sem figyeli. Szóval, ha elfogy valami a gépekből, teszem azt narancslé, azt újratöltöm (kb. két mozdulat). Vagy, elfogyott a dobozostej a hűtőből. Hátramegyek a raktárba és hozok egy egész kocsival. De ezeket annyira nem szeretem mert nem telik tőle az idő.

A kedvencem a mosogatás. Úgy mosogatok, hogy nem is érek hozzá semmihez sem. Étkezés után jön a viking és mindent(kés, villa, kanál,  pohár, tányér) külön rekeszekbe kell pakolnia. Ha a rekeszek beteltek áthúzom azt egy futószalagra, ami elviszi a cuccot a mosogatógépbe és fél perc múlva kijön a másik oldalon tisztán. A tiszta cuccokat rápakolom egy kocsira, amit kitolok a folyosóra és az valaki, aki arrajár visszaviszi.

Fontos! Senkinek(azaz mi lótifutiknak, akik adjuk a személyzet 3/4ét) nincs meghatározott munkája. Nem szólnak bele semmibe, viszont azt elvárják, hogy minden rendben legyen. Teljesen stresszmentes a munka és ezt ki is hangsúlyozzák. A  "nehezebb" munkához is (pl. felmostni egy nagyobb területet) megvannak a megfelelő munkaeszközök, amik megkönnyítik a dolgozó munkáját. Összehasonlíthatatlan magyarországgal és a pénzről mégcsak nem is beszéltem. Nem is értem, hogy miért én vagyok az első itt kishazánkból.

Nagy vonalakban ennyi.Most lefekszem, hamarosan további infók és remélem már képek is! Ígérem.

3 komment

Női rabszolgasors magyarországon Norvég szemmel

2008.06.29. 13:17 Kvazmir

Vasárnap reggel van. Elösszőr esik mióta itt vagyok.  Az év háromszáz napjánban esik az  eső, szóval gyorsan meg kell szoknom.

Tegnap reggel elszívtam az utolsó cigimet is. Azóta minimum egy tucatszor gyújtottam volna rá de mindig sikerült megálni. Főleg h Elinnek és Andreasnak is elujságoltam h szombattól leszoktam a dohányzásról. Kellemetlen lett volna  ha  még  egy  napot  sem bírok ki.  Egyébként a dohányáru itt baromi drága, 1500 forintnak megfelelő norvég koronáért lehet kapni egy doboz cigit. Sok fiatal ezért inkább sodorja mint készen veszi, így feleannyiból is kijönnek.

A tegnapi napom nagyjából hamar eltelt. Reggel átvizsgáltam a csomagjaim, a széttört pálinkásüveg két fehér polómat vágta tönkre, amik teljesen beitták a pia színét és szagát. Talán a mosás rendbehozza őket, bár nem fűzök hozzá nagy reményeket. Másnak nem lett baja.

A nap további részében sokat ültem a gép elött, annak ellenére, hogy kint ragyogó idő volt,24-25 fok, ami itt csúcsközelséget jelent. Estére lehűl 10-12 fokra is. Egész nap sokat beszélek angolul. Elin inkább Norvégul beszél hozzám, hogy szokjam a nyelvet. Kár, hogy eddig csak pár szót jegyeztem meg. Andreas szerint fél év alatt simám megtanulok rendesen beszélni.

Este lementünk egy Bánya nevű Ír kocsmába, ahol Andreas kidobóként dolgozik. Bár csak  170cm és 60 kiló nem kell félnie semmitől mert ha hozzáér bárki is azt a Norvég állam azonnali börtönbüntetésre ítéli. Persze az ördög nem alszik.

A kocsmában sok  külföldi  volt. Főleg Lengyelek és Finnek. Rám is  azt hitték  elösszőr, hogy Lengyel vagyok. Ami számomra meglepő volt, hogy sok volt a középkorú ember, kevesebb a fiatal. Természetesen mindenki részeg volt és csakis sört ittak. Én is legurítottam három korsóval. Az otthonihoz képest jobb a sör és drágább is. Negyven korona azaz durván 1200 forint.

Indulás elött beszélgetni kezdtem (ő kezdeményezett) egy csuma részeg norvég csajjal. Kiderült róla, hogy óvonő és eléggé sajátosan látja a magyar helyzetet. Tömören, szerinte még mindig tombol nálunk a kommunizmus (a klasszikus értemelmben véve) és a nőket rabszolgaként tartják a férfiak. Az elején megpróbáltam ellenkezni de semmi értelme sem volt. Így inkább adtam alá a lovat! Mondtam, hogy nálunk a nők nem is aludhatnak egy légtérben a férfival, a ház melletti sátorban van az ágyuk.

Kettőig maradtunk a helyen, majd visszaindultunk Jóskáékhoz. Sajna a fényképezőgépem lemerült, ugyh nem sikerült normális képeket csinálnom. Majd leközelebb!

 

 

4 komment

"Hogy tolja azt a kocsit!"

2008.06.28. 17:50 Kvazmir

Elhagytam az országot. Stílusosan negyven perces késéssel kigördült a gépem ferihegyről és már fenn is voltunk négyezer méteren. Szerencsére az ablak mellé ültettek így végig élvezhettem a kilátást. Azaz csak majdnem. A mögöttem ülő arab házaspár gyereke egész úton üvöltött, amit szülei mindössze egy mosollyal elintéztek. Mellettem szintén egy házaspár utazott kétéves(sacra) kislányukkal. Nem voltak túl beszédesek bármennyire is próbálkoztam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Osloba órás csúszással értünk, majd a bőröndömre és a hátizsákomra is több mint húsz percet vártam. Miután sikerült magamhoz vennem cuccaim megnéztem mikor indulok tovább Bergenbe. Kemény tíz percem volt hátra és fogalmam sem volt hol vagyok. A repülőtér hatalmas 62 kapus, többszintes, esélyem sem volt, hogy elérjem. Pedig "toltam az a kocsit" eszeveszett, még egy fiatal csajt is sikerült elütnöm.  Mire  megtaláltam a  beszállókaput már  elment  a gép. Kiderült három óra múlva jön a következő gép. Remek!

Kárpótlásul adott a társaság nyolc eurós vásárlási utalvány, amit a tranzitban levársárolhattam. 2 csokit és egy üdítőt vettem rajta. Az idő további részében a  kés/alatt sorozatból néztem két részt, valamint elszívtam egy kivételével az összes cigimet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

               

9 órakkor végre elindult a gépem, most sem voltam túl szerencsés két velem egykorú srác között kellett ülnöm. Valami nagy buli lehetett tegnap Osloban mert mindketten teljesen kivoltak ütve. A nekem bal oldalt ülő fiúnak végig csorgott a nyála alvás közben. Szemtelen. 17:45 helyet 22:10-re értem Bergenbe, verőfényes napsütés volt. Jóska már várt rám (neki is volt pár szabad órája). Onnan komppal utaztunk tova Sagvagig. Fél 12 körül már sötétedett a teljes feketeséget azonban nem látni az év ezen részében. Hajnali egy körül végre megérkezdtünk. Kipakoltam, az egyik táskámból a pálesz (köszi vidám fiúk), a másikből a tusfürdő folyt ki. De nem érdekelt! Letusoltam és beleájultam az ágyamba.

 

 

 

 

6 komment

süti beállítások módosítása