Elhagytam az országot. Stílusosan negyven perces késéssel kigördült a gépem ferihegyről és már fenn is voltunk négyezer méteren. Szerencsére az ablak mellé ültettek így végig élvezhettem a kilátást. Azaz csak majdnem. A mögöttem ülő arab házaspár gyereke egész úton üvöltött, amit szülei mindössze egy mosollyal elintéztek. Mellettem szintén egy házaspár utazott kétéves(sacra) kislányukkal. Nem voltak túl beszédesek bármennyire is próbálkoztam.
Osloba órás csúszással értünk, majd a bőröndömre és a hátizsákomra is több mint húsz percet vártam. Miután sikerült magamhoz vennem cuccaim megnéztem mikor indulok tovább Bergenbe. Kemény tíz percem volt hátra és fogalmam sem volt hol vagyok. A repülőtér hatalmas 62 kapus, többszintes, esélyem sem volt, hogy elérjem. Pedig "toltam az a kocsit" eszeveszett, még egy fiatal csajt is sikerült elütnöm. Mire megtaláltam a beszállókaput már elment a gép. Kiderült három óra múlva jön a következő gép. Remek!
Kárpótlásul adott a társaság nyolc eurós vásárlási utalvány, amit a tranzitban levársárolhattam. 2 csokit és egy üdítőt vettem rajta. Az idő további részében a kés/alatt sorozatból néztem két részt, valamint elszívtam egy kivételével az összes cigimet.
9 órakkor végre elindult a gépem, most sem voltam túl szerencsés két velem egykorú srác között kellett ülnöm. Valami nagy buli lehetett tegnap Osloban mert mindketten teljesen kivoltak ütve. A nekem bal oldalt ülő fiúnak végig csorgott a nyála alvás közben. Szemtelen. 17:45 helyet 22:10-re értem Bergenbe, verőfényes napsütés volt. Jóska már várt rám (neki is volt pár szabad órája). Onnan komppal utaztunk tova Sagvagig. Fél 12 körül már sötétedett a teljes feketeséget azonban nem látni az év ezen részében. Hajnali egy körül végre megérkezdtünk. Kipakoltam, az egyik táskámból a pálesz (köszi vidám fiúk), a másikből a tusfürdő folyt ki. De nem érdekelt! Letusoltam és beleájultam az ágyamba.
