Szép és nyugodalmas estét mindenkinek!

Rég nem írtam blogomba. Szabadkozhatnék de nem teszem, bár egyszű lustaságomon felűl több oka is van annak miért nem tettem ezt. Viszont a felsorolásba nem is kezdek bele, hiszen annyi mondani (egészen pontosan írni) valóm van és olyan rövid a megfogalmazásra való ídő, hogy inkább nem teszem. Végre tudok használható képeket is feltenni, ezzel is színesítve bejegyzésemet.

Utoljára a munkakörülményeknél hagytam abba (jó rég is volt), az azóta eltelt időben kipihentem az egyhetes munka fáradalmait, de már ismételten igáslóként tombolok. A szünetben elintéztem az adminisztációs dolgaimat. Munkavállalási, tartózkodási engedély kiváltása. Rendőrség, adóhivatal, bank és az ágyam között mozogtam két, három napig. De sikerült mindent elintézni. A legnagyobb meglepetés az adóhivatalnál ért, ugyanis ottartózkodásaim alatt szinte alig voltak rajtam kívűl, ha egyátalán voltak. Valamint igazolványkép elkészítése felűl semmilyen kötlségbe nem vertek bele.

A hét elején végre találkoztam Jóska lányával Máriával és a leendő férjével Arnéval. Este meghívtak magukhoz, amit természetesen elfogadtam. Hamar kiderült az alkohol révén egy nyelvet beszélünk Arnéval, aki pár korsó sör után elövette a vodkát majd bőszen fogyasztani kezde. Hajnali kettő felé már nem volt kedvem visszaindulni így ottaludtam náluk. Másnap persze fejfájás, egész nap ágybanfekvég volt.

A hét másodiik felében megjöttek a szüleim, így hamar eltelt a fennmaradó szünetidő. Azonnal az első nap lementünk így csapatostúl a Sagvagi pubba, ahol asztalok közötti vetélkedő volt. A bábeli zürzavar ellenére majdnem oda is értünk az első helyek egyikére.

Másnap Arneval és barátaival elmentünk rákászni. Nem túl bonyolut folyamat. Este mikor a víz visszahúzodik a rákok kijönnek a part szélére enni. Nekünk pedig semmi dolgunk mint kiemelni őket a vízbül amihez a legjobb eszköz a gerebje. Felkészültünk a vadászatra, neten lekértük a rákászatra legalkalmasabb vízállást és nekiindultunk. Két-három órát lehettünk  a vizen és úgy másféltucat rák esett gerebjénk áldozatául.

Hétfőn visszajöttem a "barakomba" és megpróbáltam felkészülni a felkészülhetetlenre, miszerint hajnali háromkor kell kelnem. Munkám ebben az egyhetes ciklusban 3:30tól délután 14:00ig tart. Most a második nap után azt mondom, ez megszokhatatlan. Mikor kora délután úgy battyogsz haza, hogy van mögötted tíz óra munka és nem gondolsz másra csak az alvásra. Remélem mihamarabb végelsz! Tényleg zárom is soraim mert pár óra múlva kelnem kell. Kitartást!